Eszter egy társasházi lakásban élt. Nagyon szeretett ott lakni, mivel a munkahelye és a városközpont is könnyen megközelíthető volt számára. Ráadásul a lakásához egy teremgarázsban lévő parkolóhely is tartozott. Nyugodt volt, hogy az autóját biztonságos helyen tudja tartani.
Egyszer új teremgarázs szomszédja lett. Az új bérlőnek hatalmas méretű autója volt és nehéz volt számára a szűk helyre parkolni. (Mindkét oldalon egy-egy oszlop nehezítette a beállást.)
Ezért írt Eszternek, hogy amennyire lehet, húzódjon a saját parkolójában félre, az oszlop irányába, hogy neki könnyebb legyen a parkolás. Eszter igyekezett ennek az elvárásnak megfelelni, de valahányszor nem pontosan úgy parkolt, ahogy a szomszédja szerette volna, azonnal jött a figyelmeztetés, hogy megint rosszul állt be a helyére.
Egyszer Eszternek sietős dolga akadt és nem figyelt eléggé a parkolásra. Nem pontosan úgy állt meg az autójával, ahogy a szomszédja szerette volna.
Hamarosan jött is a levél, ami tájékoztatta arról, hogy megint ’hanyagul’ parkolt.
Ekkor telt be a pohár, és Eszter felkeresett, hogy segítsek megoldani a problémát.
Mi a probléma valójában?
Látszólag az a baj, hogy Eszter ’hanyagul’ állt be a parkolóhelyére.
Természetes, hogy egy társasházban a lakók alkalmazkodnak egymáshoz, senki sem viselkedhet úgy, hogy a szomszédjait zavarja.
Alaposabban megvizsgálva a helyzetet láthatjuk, hogy a probléma akkor kezdődött, amikor Eszternek egy új szomszédja lett a teremgarázsban. Addig minden rendben volt a parkolásával.
Az új szomszédnak az autója viszont túl nagy volt a parkolóhelyéhez képest.
A túlméretezett autóval neki is nehéz volt parkolni.
Ez a valódi probléma és a helyzetet Eszter segítségével szerette volna megoldani.
A konzultáció során Eszter felismerte, hogy nincs köze a probléma létrejöttéhez, ezért nem is neki kell a kialakult helyzetet megoldania.
Kézenfekvő, hogy Eszternek jeleznie kellett volna a szomszédjának, hogy számára nem kényelmes túlságosan közel parkolni az oszlophoz az autójával.
Milyen érzelmek akadályoznak abban, hogy kiállj önmagadért?
A konzultáció során megvizsgáltuk, hogy Esztert milyen érzelmek akadályozták a kommunikációban:
- félt attól, hogy konfliktusba kerül és elutasítják
- probléma esetén automatikusan magában kereste a hibát
- megszokta, hogy ha felmerül egy probléma, azt neki kell megoldania
- nem szeretett konfrontálódni, mert attól tartott, hogy a vitában alulmarad
- megijedt attól, hogy a szomszédja esetleg kárt tesz az ő autójában
- tartott attól, hogy a szomszédja megharagszik rá
Eszter olyan családban nevelkedett fel, ahol nem tanulta meg az érzéseit kifejezni, a problémás helyzeteket megoldani. Hamar észrevette, hogyha gyerekként kifejezi azt, ha valami nem jó számára, elutasításra számíthat. Korán megtanulta, hogyha nemet mond, annak rossz következménye lehet.
Ezek a tudattalan minták és félelmek múltbéli tapasztalatokon és családi hitrendszereken alapultak, és akadályozták Esztert abban, hogy kommunikációval rendezze a kialakult helyzetet.
Hogyan állj ki önmagadért?
Bár mindenki tisztában van vele, hogy a saját érdekeit magának kell képviselnie, a határait csak maga védheti meg, ennek ellenére a tudattalan mintái nagyon megnehezítik azt, hogy jelezze, ha valami nem jó számára.
Visszatart a félelem, hogy konfliktusba kerülünk a másik emberrel és a vitának rossz következménye lesz.
A konzultáció során az első lépés az volt, hogy Eszter elkezdjen figyelni önmagára, megtalálja a kapcsolatot a saját belső jelzésével, hogy mi a jó számára és mi nem.
Feldolgozta a saját tudattalan mintáit, amelyek akadályozták a szabad kommunikációban és egyben csökkentették az önbizalmát is.
Ahogy haladtunk előre a feldolgozás folyamatában, egyre jobban erősödött az önértékelése.
Ahogy egyre erősödött benne a hit, hogy szerethető és fontos a véleménye, elkezdett másképp viselkedni a számára korábban problémát okozó helyzetekben is.
Az önbizalom növekedésével együtt megváltozott a kommunikációja is.
Megtanulta úgy megfogalmazni a gondolatait, hogy az a másik ember számára úgy adjon információt, hogy az ne legyen bántó.
Képessé vált meghúzni a határait, nemet mondani és végül, utolsó lépésként kiállni önmagáért.
Nyílt, őszinte, higgadt kommunikációval jelezte a szomszédjának, hogy nem ő a felelős a kialakult helyzetért és emiatt a szomszéd parkolási problémáját önmagának kell megoldania.
Eszter felvállalta önmagát és képviselte az érdekeit és egyben kifejezte azt is, hogy tartsák őt tiszteletben.
Kommunikációs nehézségeid megoldásához szeretettel ajánlom az AnaLog Módszert.
Tamás Éva
AnaLog Módszer konzultáns